Ideje leszámolni azzal a hamis illúzióval, hogy ha papagájt tartunk, nem pedig mondjuk szinte bármire hajlamos, és városban amúgy is szörnyű körülményeket igénylő medvét, akkor el is felejthetjük az állatbűnözés veszélyeit. Igen, mondjuk ki, hogy hajlamosak lennénk azt hinni, hogy papagájunk egész nap csak szívmelengetően csacsog kalitkájában, és a félelemkeltő magatartás bármifajta lehetőségét kizárva cukul. Egy brit, bizonyos Stuart Romain leckéjén keresztül most egy életre megtanulható, hogy ez nem így van. A hír utolsó sorai sokat sejtetően előre vetítik, hogy nem lesz unalmas kontent az Állatbűnözés blog papagájbűnözés tagje alatt sem.
(Képünkön Stuart és az egyik kis bűnöző. Hozzátennénk: lehetséges, hogy aki madárral fürdik, megérdemli az élet változatos csapásait.)