Ideje leszámolni azzal a hamis illúzióval, hogy ha papagájt tartunk, nem pedig mondjuk szinte bármire hajlamos, és városban amúgy is szörnyű körülményeket igénylő medvét, akkor el is felejthetjük az állatbűnözés veszélyeit. Igen, mondjuk ki, hogy hajlamosak lennénk azt hinni, hogy papagájunk egész nap csak szívmelengetően csacsog kalitkájában, és a félelemkeltő magatartás bármifajta lehetőségét kizárva cukul. Egy brit, bizonyos Stuart Romain leckéjén keresztül most egy életre megtanulható, hogy ez nem így van. A hír utolsó sorai sokat sejtetően előre vetítik, hogy nem lesz unalmas kontent az Állatbűnözés blog papagájbűnözés tagje alatt sem.

(Képünkön Stuart és az egyik kis bűnöző. Hozzátennénk: lehetséges, hogy aki madárral fürdik, megérdemli az élet változatos csapásait.)

„Légi” csatát kell vívnia egy brit férfinak, ha el akar menni otthonról papagájai nélkül, mert a madarak „csőrrel-karommal” ragaszkodnak gazdájukhoz.

Csak két papagája van a 39 éves Stuart Romainnek, de azok jókorák. Az egyik kakadu, Coco a neve, a másik nemespapagáj (Electus roratus), és Taz névre hallgat. Gazdájuk általában magával viszi őket munkába, boltba egyaránt, a két termetes madár a férfi vállán ücsörögve utazik. Annyira jóban van a trió, hogy még együtt is zuhanyozik: Coco és Taz inkább „bőrig ázik a trópusi esőben”, de nem tágít Romaintől.

A férfi nem vásárolta a papagájokat, hanem egy menhelyről vette őket magához.

„Sokan örökölnek idős rokonuktól madarat, amellyel azután nemigen tudnak mit kezdeni, ráadásul egy papagáj évtizedekig elél” - idézte a férfit a brit Metro újság.

Nagy-Britanniában egyébként a fogságból megszökött törpepapagájok már annyira elszaporodtak a szabadban, hogy egyes vidékeken valóságos csapásnak tartják őket.

(MTI)