Belga kutatók a dél-amerikai kontinens folyóiban vérengző halak vizsgálata során jöttek rá, hogy a piránnyák (nem piráják) meglehetősen sokat hadoválnak - adta hírül a BBC.

A kutatást irányító Eric Parmentier, a liege-i egyetem professzora már jó ideje tanulmányozza a halak hangjait. Itt megjegyeznénk, hogy a „halak hangjait tanulmányozó kutató” új kedvenc foglalkozásunkká lépett elő. Arra már korábban rájött, hogy az uszonyosok közül meglehetősen sok kommunikál hangokkal – erre példa a bohóchal, de ilyen lény a látványosan ronda varangyhal is. „Ha megértjük a hangokkal kapcsolatos viselkedést, akkor megérthetjük a tengerből érkező zajokat, és elmagyarázhatjuk őket a halászoknak. Például figyelmeztethetjük őket arra, hogy mikor érdemes ésmikor nem elkezdeni a halászatot” – vázolt egy a halak számára kevéssé ígéretes jövőképet a belga kutató.

Parmentier és kollégái egy víz alatti mikrofont tettek a piránnyák tartályába, majd lehallgatták és lefilmezték az éppen beszélgető halakat. Három különféle hangot hallottak: az egyiket akkor adták ki, amikor két egyed találkozott egymással, de nem került sor harcra közöttük. A másik hang dobolásszerű zajra hasonlított, amelyet üldözés közben keltettek, míg a harmadik, károgást idéző zajt az egymást harapdáló piránnyák hozták létre. Az utóbbi két eset az élelemért folyó küzdelmet kísérte. Parmentier szerint a zajkeltés sokkal nagyobb energiával jár, mint amennyi haszna van – akárcsak az embereknél, ugye.

A vérszomjas kis dögök az úszóhólyag rezgetésével állítják elő a hangokat, egy izom pedig másodpercenként százötvenszer rezegtet. A lelkes kutatók az szeretnék, hogy a halak szülőföldjén, az Amazonas folyóban is lehallgathatnák a halakat. Azért a biztonság kedvéért felhívnánk a figyelmüket egy tuti önvédelmi fogásra, ha netán bajba kerülnének: